2012.06.30. - Pókok a posványban

Ismét bő egy hónap telt el, hogy e bejegyzést tárgyául szolgáló fotózás megtörtént. Minél tovább húzom a történések képernyőre vetését, annál nehezebb utólag megírni, hisz az emlékek tompulnak. De legalább vannak digitális képállományok, azokban metaadatok, melyekből valamiféle tényszerű leltározásra alkalmas információk nyerhetők ki. Lássuk hát...


A balástyai tanyavilágban rejtőző és az idei tóparti fotózásom fő helyszínéül szolgáló - általam csak - kettes számú homokbánya tó tulajdonképpen három vízfelületből áll. Az elmúlt blogbejegyzések a legnagyobb és legtagoltabb partú és medrű tóban való ücsörgéseimről szóltak. Trükkös a helyszín, mert ha valami megzavarja a madarakat, azok némi körözés után visszajönnek a területre, de nem lehet tudni, melyik vízre is szállnak majd le.


A gólyatöcsök kiszámíthatóak, hisz a fészkeik a jól megismert tavon helyezkednek el. De én egyre inkább nagytestű gázlómadarakat vágytam fotózni. A gémek, kócsagok a terület délutáni ellenőrzései során rendre ott is voltak a sátortól nem messze, de hajnalban egy-egy magányos példányon kívül nem mutatkoztak. Viszont a hangjukat gyakran hallottam a szomszédos legkisebb vízfelület felől.


Vízfelület? A kánikulának hála tulajdonképpen egy némi poshadt vízzel borított sártengerről volt szó szó. De a szürke gémek valamiért itt szerettek... tehát én is a mocsárszagtől bűzös posványba szerettem felállítani a sátrat.


Eljött a hajnal... már nem emlékszem milyen idő volt. Beültem a sátorba és vártam a napkeltét. A fényt megelőzték a gémek. Tőlem jobbra és balra is megjelent egy-egy példány. Tulajdonképpen lusta jószág a szürke gém... álldogál egy helyben, időnként a sarat dagasztva lassú léptekkel arrébb helyezi unalmas álldogálásának pozícióját.


A figyelmem a sátorral szembeni kiszáradt fövenyre helyeződött át, ahol kis lilék mutattak igen fura viselkedést. A hím a nászt megelőző peckes járásával közeledett a tojó felé, aki rendre kitért előle. Maga a mozdulat nem különös, de június végén a - ritka eseménynek számító - másodköltés az lenne.


A liléket egy gólyatöcs követte... a kissé zavaros háttérre kellemes fények estek, így az idei sok-sok tucat-töcs fotó mellé készítettem még pár képet. És ekkor a sátor belsejét ellepték a pókok. Nagy pókok... Azt hiszem, még nem említettem, de irtózom a pókoktól. Nem félek, nem rettegek, nem utálom őket... iszonyodom tőlük. Sokszor gondolom azt, hogy ez szánalmas dolog, egy természetkedvelő embertől... de így van, nem tagadom. El is ment a kedvem a fotózástól.


Távolodván a parttól egy - a pár perccel korábban megfotózott - gólyatöcs a levegőben rikoltozva elkísért az autóig, majd visszanézve a víz felé két kanalasgém érkezett meg a sármederhez. A tó három nappal később végleg kiszáradt...

Nincsenek megjegyzések: